Nyári kaland

 

     Rachele huszonöt évesen úgy érezte most már nem lehet rosszabb. Magában

dohogott „Miért pont velem történik ilyen? Mások csak filmen látnak vagy

könyvben olvasnak hasonló storykat. Nekem bezzeg muszáj volt átélnem…”.

Már éppen a szokásos „biztos én vagyok a hibás” rész következett volna, ha nem

kap egy üzenetet a barátnős chat csoportban. A franciaágyon ült törökülésben és

előre kellett lendülnie, hogy elérje a telefont.

 

Guilia: „Csajos nyaralás? „Három szingli újra együtt” jeligével?”

 

     Majdnem visszadobta a telefont az ágyra, de még a mozdulat befejezése előtt meghányta-vetette a dolgot és úgy határozott, hogy mégsem olyan rossz ötlet ez a nyaralás dolog.

 

Rachele: „Rendben! Egy apartman a tengerparton? Napfény, víz és csak mi hárman? „Leszarom a pasikat!” jeligével?” válaszolt végül az ajánlatra.

 

     Ezzel a dolgok rögtön fel is pörögtek. A nap új értelmet nyert. Az eddigi önsajnálatot és búslakodást felváltotta a tervezés és az önfeledt öröm, hogy mégis van értelme a nyárnak. Amúgy is ez volt a kedvenc évszaka, nem akarta egy szerencsétlenség miatt otthon gubbasztva tölteni. Aldo nem ér annyit. Öt évet pazarolt rá! Most már egy percet se fog! Persze ezek csak szavak voltak, illetve gondolatok, amiket szeretett volna magára erőltetni. Néha kisebb, máskor nagyobb siker övezte ezeket a próbálkozásokat. Most teljes volt a siker!

     A csajokkal megbeszélték, hogy következő szombaton indulnak útnak. De addig még el is kell menni egy bevásárló körútra venni egy búfelejtő bikinit, egy napfényvédő kalapot és még valami csini strandruhát is. Rachele úgy döntött, hogy könyvet most nem vesz, inkább tölt le a könyvolvasójára párat, mert nem akar cipekedni. Másnap el is ment és megvette a nyaraláshoz a „hozzávalókat”. Este még dolgozott egy keveset, hogy ne maradjon el a munkájával és addig se gondolkozzon tovább a múlton.

 

Rachele: „Kész vagyok, akár már indulhatunk is!” üzente a csoportba a többieknek.

Chiara: „Ne siess ennyire! Van már új fürdőruhád?”

Rachele: „Naná! Hülyéskedsz? Addig nem mondanám, hogy felkészültem!”

 

     A hét gyorsan eltelt. Munka után Rachele minden nap a kemping honlapját bújta. Péntekre már annyiszor látta a képeket, hogy akár egy térképet is tudott volna rajzolni a kempingről, de programajánlót is tudott volna készíteni. Azt is kikereste már, hogy a környéken mit érdemes megnézni.

Szombat reggel mindhárman izgatottan szálltak be Guilia kocsijába. Szerencsére csak hárman voltak, így a csomagok elfértek a csomagtartóban. Éppen. De hát a csajok egy hétre legalább két heti ruhát csomagolnak és akkor még jön a hátha ruha és smink. A hátha elmegyünk valahova este vacsorázni vagy hátha esni fog napokig és fázni fogok pulcsi. Vagy a kirándulni is hoztam magammal túrabakancsot. Rachele ült be hátra.

- De jó, hogy együtt megyünk! Annyira régen nem volt közös csajos programunk! Kezdjünk is egy jó kis zenével! – dobta be Rachele. Kezd te, Guilia, a telefonod már a kihangosítón van, szóval azonnal el tudod indítani!

- Ne hülyéskedj Rachele! Te komolyan heavy metalt akarsz hallgatni? – nyafogott Chiara.

- Basszus, tényleg. Revidiálom, inkább felcsatlakozom innen hátulról és adom én az aláfestést.

- Semmi gond, csajok. Azért jól gondoljátok meg, mert még egy ilyen beszólás és az út szélén stoppolhattok! – vigyorgott Guilia, de igazából tisztában volt vele, hogy nem sok élőlény élvezi a zenét, amit ő szokott hallgatni.

- Mikor érünk oda? – kezdett hátul zsizsegni Rachele egy idő után.

- Mi van, te vagy a szamár a Shrek-ből? – heccelte Guilia. – Azt írja a Waze, hogy nyolc perc. Addig van idő, hogy megdumáljuk mit akarunk egy hét alatt kipróbálni?

- Legyen egy fagyi, pizza, Cola! – vágta rá mosolyogva Guilia.

- Inkább könyv, mozi, naplemente – ellenkezett Chiara.

- Ne legyetek ennyire lusták és éhesek. Ne hízzunk el egy hét alatt, csak azért, mert a „fiúk kizárva” héten vagyunk. Még fel kell szedni egy pasit mindenkinek az életben. Én akkor bedobok egy vízibanánt! – kezdte a licitálást Rachele.

- Akkor én bedobok egy „vízimatraconnapozást”!

- Nem lehet veletek normálisan beszélni! Akkor én megyek és majd kipróbálok mindent, amit lehet. Van itt kite oktatás, sup kölcsönző és szörfözni is lehet. Én tuti nem hagyok ki semmit! – erősködött Rachele.

- Persze! Tudjuk! Majd el is hisszük, ha látjuk! – válaszolta Chiara hátrafordulva.

Guilia bekanyarodott az autóval a kemping bejáratához és megállt a sorompó előtt. A portán üdvözölték a lányokat, elkérték az adataikat és odaadták nekik a kulcsot. A parkolóban lerakták az autót, bevonszolták a kis apartmanhoz a cuccokat.

- Ez de jól néz ki! És milyen jó hűvös van itt bent! Laknék itt állandóan szívesen! – áradozott Chiara a kis házikóról. A fehér földszintes épület két hálószobából állt és az amerikai konyhás nappaliból, amiből nyílt a közös fürdőszoba. A bejárat előtt fedett teraszon asztal és padok voltak, amikre kiülve a szemközti hasonló kis házat látták.

- Micsoda kilátás! – suttogta oda Guilia, mikor meglátta, hogy a szemközti kisház teraszán egy idős ember üldögélt és a felesége bent a konyhában épp a vacsorát készítette.

- Most mi a baj? Ha tengerre néző lakosztályt szeretnél, akkor vagy keress olyan munkát, amiből ki tudod fizetni vagy egy olyan pasit, aki kifizeti! – fanyalgott Rachele. – Nagyon kis kedvesek. Szeretnék én is ilyen nyugodt, meghitt időskort, mint ami nekik jutott – nézte irigykedve a szemközti párt Rachele.

- Jól van, de érzékenyek vagyunk! – hagyta rá Guilia. És be is vonult a házba, hogy elfoglalja az egyik ágyat a kisebb szobában. – Ki jön még ide? A másik szobában egy franciaágy van, szóval itt férünk el ketten.

- Milyen ketten? Aludjunk mindannyian itt éjszaka, akkor jókat dumcsizhatunk! – javasolta Chiara.

- Rendben! – egyezett bele egyszerre a másik két lány.

- De most menjünk le a partra egy kis esti sétára! – fordult a lányok felé Rachele.

- Te sosem fáradsz el? – nézett a plafonra Guilia.

- Én nem vezettem, igazad van. De első nap nem mehetünk aludni korán, mint a kisgyerekek!

- Rendben, menjünk! Aztán reggel nekem ne kezd kukorékolni, hogy mikor megyünk már a partra! – kezdte az alkudozást Guilia.

- Ahogy kívánja madám! – bohóckodott Guilia.

     Átvették a fürdőruháikat és vettek fel rá ruhát is, mert bár kánikula volt

nappal, azért éjszaka le tudott hűlni az idő. Előkerültek a strandtáskák is és

már indultak is a partra. Távozáskor Guilia mosolyogva biccentett egyet az idős

bácsinak, aki szintén bólintott és tátogott is valami köszönésfélét válaszként.

A parton lepakolták a holmikat és megcsodálták a tengert a késő esti napsütés-

ben. Még egész sokan voltak a vízben, szombat este lévén, valószínűleg sokan

kezdték meg nyaralásukat ezzel az estével. A parton egy hosszabb épületben

több étkezde és bolt is volt. A strandcuccokat áruló bolt mellett egy pékség az

utca felöli oldalon, a tenger felé pedig kiülős pizzázók, kávézók és éttermek.

     Már ment lefelé a nap, amikor egy szörfös húzott el a messzeségben a parttal párhuzamosan. Rachele csak nézte, ahogy a könnyű deszka szelte a hullámokat az enyhe szélben.

- Na, Rachele a holnapi programod ott hasít a vízen! – említette meg Chiara.

- Ja, lehet, hogy nem ezzel kezdenék.

- Akkor mivel? Kite? Vagy egy egyszerű banán?

- Nem, inkább sup. Mármint, ha nem lesznek nagy hullámok, mert azon még nem tudnék. Ha fúj, akkor inkább maradok a parton, biztonságban.

- És akkor állva fogsz kite-ozni és szörfözni? Szélcsendben? Hát, te egy buliállat vagy és szeretsz veszélyesen élni! – ugratta Guilia Rachelet.

A szörfös visszafordult a távolban és egyenesen a lányoktól nem messze lévő kölcsönzőhöz ment. Ott leszállt a szörfdeszkáról és ki is vitte a partra.

- Ilyen dögös oktatóval lehet, hogy én is felmerészkedem egy supra. Tandemre! – lelkendezett a fiú iránt Chiara. – Azok a szép barna izmok, minden lány álmai!

- Na, tessék leszállni az oktatómról. Holnap meg is keresem és be is iratkozom! Jöttök Ti is? – fordult a többiek felé Rachele, hogy felmérje mennyire voltak nagyszájúak. Úgy tűnik a gyors bemutató vagy a naplemente meghozta a kedvüket, mert mindketten igent mondtak az invitálásra.

 

     Este még elmentek a városkába és beültek egy fagylaltkehelyre, aztán a teraszon kötöttek ki. Beszélgettek még egy ideig. A szemközti szomszéd bácsi többször is rájuk mosolygott, és mikor elment aludni el is köszönt tőlük.

- Milyen kedves öregember! – mondta Rachele és pár perc múlva, mikor már elfogyott - a délután a boltban vásárolt bor - bementek és lefeküdtek aludni.

Reggel már izgatottan ébredtek. Gyorsan bedobtak pár gyümölcsöt reggeli gyanánt és összepakoltak a strandra menetelhez. Nem maradhatott el a fél arcot eltakaró napszemüveg, a keratinos naptej a gyors barnulás érdekében és egy nagy palack innivaló. A parton három plédre egy-egy törölközőt terítettek és kifeküdtek napozni. Még nem volt forróság, a tengerparti homok sem égetett, de elég meleg volt ahhoz, hogy fél óra olvasás után ne kívánkoztak volna a vízbe.

- Na, mikor megyünk sup-ozni? – kérdezte a többieket Rachele már tetőtől talpig vizesen a törölközőn ülve. - Nem is fúj a szél, lehet állva evezni a tengeren!

- Rám ma ne számítsatok! Én vigyázok az értékekre és felveszem telefonnal milyen ügyesek vagytok! – válaszolt Chiara.

- Én most nem szeretnék menni, nagyon jó a könyv, amit olvasok! – állt el a programtól Guilia is.

- Na, szépen vagyunk! Beparáztatok! – húzta őket Rachele.

- Nem mondtam, de most menj csak nyugodtan egyedül! Még van pár napunk szórakozni a vízen! – védekezett Chiara.

Rachele kicsit megszáradt és elindult a kölcsönző felé. Chiara vele tartott, hogy a felvételeket közelről is elkészíthesse.

     Rachele odabandukolt a kis faházhoz, aminél a szörf és sup deszkák sorakoztak és elkezdte nézegetni a táblát, amire ki volt írva, hogy mi mennyi időre mennyibe kerül, mikor milyen oktatások indulnak és azokat ki tartja. Szerencséjére a kiírás szerint a sup oktatás tíz perc múlva kezdődött.

- Segíthetek valamiben, lányok? – szólalt meg a házikóban egy férfihang. Rachele odakapta a fejét És érezte, hogy elpirul, ahogy a férfi szemébe néz. A tekintete tiszta volt és érdeklődés sugárzott belőle, a napbarnított teste pedig tökéletesen mutatott a deszkák hátterében. Igazából Rachele megszólalni sem tudott pár pillanatig, de mikor az agya újra beindult, ezerrel kattogott, hogy mit mondjon, hogy ne legyen feltűnő a pár tizedmásodperces csend közöttük. Szerencsére Chiara hamar kapcsolt és megszólalt, hogy megtörje a csendet.

- A barátnőm szeretne sup-ozni egy kicsit.

- Értem, és a barátnőd tud már vagy még teljesen kezdő, mint a beszélgetésben? – nézett Rachele-re vissza a férfi.

- Nem vagyok kezdő beszélgető, csak elgondolkoztam a táblázaton. Hogy vajon ma mit kéne kipróbálnom.

- Értem, szóval egy egész repertoárt ajánlhatok a hölgynek. Ez jól hangzik. Én, mivel ma kis szél sincs a sup-ot ajánlanám, persze, ha megtudom, hogy a hölgy milyen szinten van, az segítene, hogy eldöntsük melyik időpont lenne a legmegfelelőbb.

- Miért kell a tudás az időponthoz? Vannak programok is? – kezdett érdeklődni Rachele a mondandó és nem az izmos test iránt.

- Igen, most egy túra indul azoknak, akik már biztosan állnak a deszkán. Később lesz egy teljesen kezdő tanfolyam. Ha nem jön meg a szél, akkor esetleg még egy „Sup-ozz a naplementébe!” programot is beiktatunk. Szóval áll már a lábán a kisasszony?

- A kisasszony már járt sup-pal a bledi-tavon és egész biztosan áll a deszkán szélcsendben.

- Akkor javasolnám a perceken belül induló túránkat a környék partjainál és a naplementés esti programot. Vagy mindkettőt és akkor adunk az árból engedményt! – és ezzel rákacsintott kedvesen Rachele-re.

- Rendben, elmegyek most és ha jó a program, akkor érdekelne az esti is. Mennyi a kedvezmény? – érdeklődött tovább Rachele, de próbálta kissé flegmára venni a stílust, hogy ne érezze magát nyeregeben egy kacsintással az oktató fiú.

- Majd megbeszéljük, ha lesz kedved hozzá. Most akkor szeretnék pár adatot elkérni a hivatalos papírokhoz és egy aláírást is kérnék. – nyújtott egy lapot a srác Rachele felé.

Az üzleti ügyek elintézése után jött még más is érdeklődni, így Rachele Chiarával félreállt a bódé mellett, ahol már mások is vártak a sup túrára.

- Ezt nézd! – mutatta mosolyogva Chiara a telefonján a képket. – Nagyon jól mutattok ezzel a sráccal egy képen. Ez itt meg kimondottan borítókép gyanús! – mutatott Chiara egy képet, amin Rachele a sráccal oldalról látszik, háttérben a kék tenger és a fehér felhők.

- Remek, azért szólj, ha kitegyem, hogy kapcsolatban egy ismeretlennel! – nézett a felhők felé Rachele. Mondjuk nem csodálkozott Chiara viselkedésén, már megszokta, hogy a barátnője mindenkinek minden kapcsolatába beleszól és minden életeseményt rögzít. Ezért sokszor egyébként hálás is volt, de most inkább izgatott volt és ezért türelmetlen is.

- Jól van, ki is törölhetem az első közös képet életed szerelmével! – és már nyúlt is az ujjával a törlés gomb felé, de persze Rachele odanyúlt, hogy visszatartsa és egy hálás mosolyt engedett el.

- Mindenkit üdvözlök, aki a mai sup túránkra jelentkezett! A nevem Cristiano. Én vezetem a mai túrát. Először kiosztom a sup-okat és az evezőket és aztán elindulunk a közeli Baia Azzura-levagnole felé. Akinek van búvárszemüvege, az hozza magával, mert megéri megnézni a tenger élővilágát. Kinek nincs? – Rachele lassan felemelte a kezét. Félve nézett körbe és látta, hogy csak ő nem készült vele. Mások jobban utána olvashattak, mert a mellettük lévő táblán is ott állt, hogy érdemes vinni. – Nem baj, Rachele, majd kölcsönadom az enyémet, én már láttam a lényeget az elmúlt öt évben. – és újra kacsintott egyet. Rachele elgondolkozott, hogy ez vajon a mimikájához tartozik-e Cristiano-nak vagy ezzel akar csábossá válni, de őt nem fogja átverni, az biztos. Azért udvariasan megköszönte és csak remélni tudta, hogy nem pirul el közben.

     Miután mindenki megkapta a felszerelését, a kis csapat elindult a tenger felé, és ráültek a deszkákra. Ott Cristiano utasításainak megfelelően mindenki a lábára erősítette a rugós kialakítású zsinórt, hogy esés esetén a deszka ne tudjon túl messzire sodródni a tulajdonostól. Cristiano felállt a deszkára és mindenkit megkért, hogy álljon fel és induljon el a part mentén az általa mutatott irányba, hogy megnézhesse, mindenki stabilan áll-e a deszkán. Szép sorban elmentek mellette az emberek. Rachele volt az utolsó a sorban és mozgása alapján a legkevésbé tapasztalt sup-ozó.

- Na, milyen a deszka? – kérdezte, mikor mellé ért.

- Az jó, de én még nem vagyok annyira jó. – válaszolta lehangoltan Rachele.

- Jó vagy, hidd el. Pár perc és már biztosabban fogsz tudni állni rajta. Hányszor voltál evezni eddig? – kérdezte már menet közben. A kis csapat haladt a megadott irányba, ők zárták a sort.

- Egyszer próbáltam eddig, amikor Szlovéniában voltunk… - és itt abbahagyta.

- A csajokkal voltatok ott is? – bökött a fejével a strand irányába.

- Honnan tudod, hogy nem ketten vagyunk? – nézett kikerekedett szemekkel rá Rachele.

- Tegnap este láttalak titeket a parton. Amikor megjöttem a naplemente evezésemből. Szombaton nem szokott senki jönni, akkor a régi turnus már elmegy, az új meg még nem evez, csak lejön a partra és nézi a naplementét. – mosolygott rá Cristiano.

Rachele szíve nagyot dobbant. Nem gondolta volna, hogy felkeltheti egy ilyen férfi érdeklődését. Bár, jobban belegondolva nem lehetett biztos benne, hogy nem Chiara vagy Guilia volt az, akin este megakadt a szeme. Óvatos maradt továbbra is inkább.

- Nem kéne előre menned? A csoportot neked kéne vezetni!

- Igen, megyek, de jobban szeretném, ha te is jönnél, még nem állsz elég biztosan a deszkán.

- Nyugi, nem borulok be, ha mégis, majd kimászok és gyorsan utolérlek.

- Rendben, ahogy gondolod.

Azzal Cristiano elment a csoport elejére és mesélt a környék történelméről, a földrajzi és természeti érdekességeiről. Gyorsan elérkeztek a célponthoz. Ott Cristiano megállt és megkérte a csapatot, hogy álljanak a deszkákkal minél közelebb egymáshoz.

- Most pedig vegyétek elő a búvárfelszerelést. Itt van a legszebb tengerfenék rész az egész partszakaszon. Mivel erre megy egy áramlat, amiben sok olyan hal úszkál, ami máshol nem. Mindenki vette fel a szemüveget a fejére és a pipát is a szájához tette.

- A lábatokon maradjon a kötél, így tudom, hogy senki nem tűnt el. A lapátokat pedig fektessétek a deszkára úgy, hogy a vége a gumik alá legyen becsúsztatva, hogy ne ússzanak el.

Azzal az emberek leültek a deszkáikra és ki lassan, ki gyorsabban be is ugrott a vízbe.

- Akkor most átállítjuk a fejedre ezt a szemüveget. – emelte magasra Cristiano a sajátját. – Mássz át az én deszkámra és ülj le! – mutatott a deszka végére. Rachele nem akart térden mászni egy férfi előtt, ezért csak egy óvatos lépéssel tervezte az átszállást. A férfi deszkája nagyobb volt az övénél, gondolta elég stabil lesz egy ilyen manőverhez. Az is volt, ha valaki már tudja, hogy milyen mozdulatra hogyan billen a deszka és azt miként kell egyensúlyozva visszaállítani. De Rachele-nek ehhez még nem volt elég az a pár perc, amit életében a sup-ozással töltött. Átlépett a deszkára és már billent is ki az egyensúlyából. Cristiano látva Rachele előkészületeit, már készült a baljós kimenetelre. Amikor a deszka megbillent, megfogta Rachele karját, hogy ne essen a vízbe a lány.

- Köszi. – mondta Rachele, mikor érezte, hogy a segítő kéz nélkül a tengerben landolt volna.

- Nem azt mondtam, hogy ugorj át! – nevetett Cristiano.

- Oké, értem, most inkább leülök. – és kihúzta karját a férfi kezéből, mert úgy érezte, hogy égeti a bőrét. Pedig nem fogta erősen, de Cristiano érintése ilyen hatással volt rá. Ahogy a mosolya, vagy a tekintete.

- Na, szerintem így jó lesz! – azzal átnyújtotta a búvárszemüveget Rachele-nek. Rachele felpróbálta. A fiú mosolyából ki tudta olvasni, hogy rémesen nézhet ki, de próbált nem erre gondolni. Bekapta a pipát is és már ereszkedett is a vízbe, hogy minél hamarabb véget érjen ez a kínos jelenet. Rachele sok időt töltött a vízfelszín alatt a tenger élővilága elképesztően szép volt. A halak, az eddig csak ételeken látott kis rákok, kagylók. Mikor Rachele feljött megnézni, hogy hol vannak a többiek és a deszkája, már mindenki a sup-ján ült és beszélgetett. Cristiano tartott felé.

- Most már indulunk vissza, ha neked is jó.

- Persze, nem vettem észre, hogy sokáig voltam a víz alatt.

- Nem gond, pláne, hogy csak annyira mentél le, hogy a fehér fürdőbugyid világított, mint egy világítótorony és mindig szemmel tudtalak tartani. – mosolygott rá a férfi. Rachele érezte, hogy fülig pirul. Mivel a vízben nem sminkel az ember még abban sem reménykedhetett, hogy majd a smink eltakarja, így inkább átadta a szemüveget és a pipát és feszállt a deszkára. Ülve odaevezett a többiekhez. Amikor Cristiano odaért, kiadta az utasítást, irány a kiindulási pont. Mindenki szorgosan evezett visszafelé, Rachele eléggé elfáradt, már a táv felénél, amikor Cristiano bevárta.

- Hogy bírod?

- Köszi, még megy, de nem olyan könnyű, mint gondoltam.

- Ez azért van, mert nem volt időd pihenni. De este, a naplementében nagyon kényelmes a tempó, az nem lesz ennyire fárasztó!

- Nem hiszem, hogy ezek után bírnám este!

- Szerintem bírnád. Egész más a naplemente, ha rajta állsz, mintha csak nézegeted a partról. Majd csak egy kicsit megyünk befelé, hogy az élvezeti rész meglegyen, de ne legyen fárasztó!

- Nem hiszem, hogy mások azért fizetnek be, hogy engem istápoljanak.

- Esténként ketten dolgozunk, mert általában sokan vannak olyankor. Szóval majd én viszem a nyugdíjas csoportot és téged is oda osztunk be!

- Na, szép már le is öregeztél… - játszotta a sértődöttet Rachele.

- Jó, akkor a kezdő vagy a lassú csoport jobb? – nevette el magát Cristiano.

- Nem sokkal. De értem, majd meglátom. Meg még arról se beszéltünk, hogy az mennyibe kerül.

- Mondtam, hogy kedvezményes, mert most jöttél. Mit szólnál, ha egy jeges limonádé lenne az ára? A büfében, a kölcsönző mellett?

- Köszi, de nem szoktam idegenekkel italozni. – fintorgott Rachele a férfira.

- Milyen idegennek szoktad lenyúlni a búvárszemüvegét és melyiknek szoktad mutatni a vízen lebegő csinos fehér bikinidet fél órán keresztül. – nézett pimaszul Cristiano.

- Na, ez nem volt szép! Te leskelődtél. Én azt hittem, hogy egyedül vagyok. De rendben, akkor ne nevezzük idegennek, hanem csak friss ismerősnek. De azokkal sem megyek el limonádézni. Főleg nem fizetségképp.

- Jó, akkor legyen az, hogy én meghívlak egy naplemente evezésre és cserébe te meghívsz egy limonádéra – és azzal fogta magát és előre ment Cristiano.

- Hé! – próbálkozott Rachele még egy visszautasításra, de már más kezdeményezett beszélgetést Cristianoval. – Hát akkor legyen így – fejezte be már maga elé motyogva Rachele.

A parthoz érkezéskor Cristiano mindenkit megkért, hogy vegye le a lábáról a kötelet, tegye a lapátot a gumik alá és sorban elkérte tőlük a felszerelést és kivitte a partra. Rachele végignézte a szépen kidolgozott, napbarnította férfitestet. Őt utolsónak hagyta Cristiano.

- Na, hölgyem, hogy tetszett a túra?

- Nagyon sok érdekeset mondtál, tényleg és a víz alatt káprázatosan szép volt.

- Szóval én is és a tenger is káprázatosak vagyunk. Ezt jó tudni. Akkor fél nyolckor találkozunk! – azzal fogta az utolsó deszkát is és kivitte. A bódénál letette és a még mindig őt bámuló Rachele-re nézett mosolyogva. Aztán elfordult és az érdeklődőkkel kezdett foglalkozni.

- Mi volt? – zökkentette ki Rachele-t a gondolataiból Chiara.

- Nagyon érdekes volt. És szép.

- Nem a fiúra gondoltam! – mondta mosolyogva Chiara, mivel barátnője még mindig a fiút bámulta.

- Haha! Nem rá értettem, sok érdekes dolgot mesélt a helyről és megnéztük a tenger élővilágát is.

- És miről beszéltetek a végén? Kettesben! Csak nem randi?

- Nem, abba nem mentem bele. De az esti naplementés evezésre meghívott ingyen és azt mondta, hogy cserébe jövök egy limonádéval a parton.

- Áh, szóval nem ingyen van, hanem egy kicsikart randiért cserébe.

- Ja, hát nem mondtam igent.

- De nemet sem, ha jól gondolom...

- Ja, jól gondolod. Faképnél hagyott, mielőtt megmondtam volna, hogy szó sem lehet róla.

- És elmész este evezni?

- Nem tudom. Asszem nagy élmény lenne.

- Ja, ilyen sráccal mi nem nagy élmény? – vihogott már Chiara.

- Ne csináld! Én arra gondoltam, hogy a naplementében a vízen evezni. Nem akarsz jönni Te is este? Kipróbálhatnád és lőhetnénk pár jó képet!

- Valahogy nekem nincs kedvem zavarni!

- Mit zavarnál? Egy nyilvános rendezvényről van szó!

- Milyen rendezvény? Csak nem bulizni megyünk este? – kérdezte Guilia, mikor meghallotta a lányokat.

- Semmi, csak este a naplementében megismételném az evezést.

- Hát ez nem hangzik túl izgalmas programnak.

- Számodra, Guilia, de ne tudd meg milyen pasival megy Rachele erre a nyálas programra…

- Nagyon vicces, Chiara, mondtam már, hogy sokan leszünk.

- Ja, de azt is említsük meg, hogy cserébe egy randit ígértél!

- Micsodaaa? Mennyi minden történt, amíg én itt olvasgattam magamban. Akkor most menjünk be a vízbe és meséljetek el mindent!

      A lányok bementek fürdeni és ott beszélték meg a történteket. Rachele mélyen hallgatott a bikini villantásáról. Két órával a naplemente túra előtt felmentek a házikóba, hogy egyenek mielőtt Rachele-t kísérve elindulna a hármas a tengerpartra. Vacsorájukat a teraszon töltötték, ahol a lányok többször ugratták Rachele-t Cristiano-val.

- Biztos nekem is kölcsön adta volna a búvárszemüvegét.

- Én tuti nem mentem volna víz alá, hogy aztán csapzottan lásson.

- Hozzám tuti nem jött volna oda, hogy még egy evezésre rádumáljon.

És ezekhez hasonlók röpködtek a teraszon. Rachele próbálta csitítani őket, hogy a szemközti pár nehogy meghallja miről beszélgetnek. De csak akkor nem hallották volna meg Chiara hangos csacsogását, ha már erősen megromlott volna a hallásuk idős korukra. Mikor a bácsi kijött a teraszra, rájuk köszönt és leült kártyázni. Egyedül játszott, de mikor Rachele szintén egyedül maradt, átszólt neki.

- Hallom ma evezni volt. Hogy tetszett a kisasszonynak?

- Nagyon jó volt, az evezés is izgalmas volt és a túravezető is nagyon kedves és tájékozott volt.

- Igen, ő egy kedves fiú – de ennyiben maradtak csak, mert jöttek a lányok szép ruhában és vállukon a táskájukkal.

- Ne már, ti ilyen kiöltözve jöttek le, én meg strandcuccban?

- Ki akart evezni? Hát mi ismerkedni szeretnénk és a parton maradni órákig. Szóval, majd szépen visszasétálsz és átöltözöl Te is, ha már kilapátoltad magadat. De mi a fotózáshoz ruhában megyünk.

- Oké, menjünk. Viszlát! – köszönt oda Rachele induláskor a szomszédba a kedves idős bácsinak.

A parton néhány ember állt már a bódé mellett. A két lány a szomszédos hely bárpultjához ült, hogy lássák azért barátnőjüket is és közben koktélozni is tudjanak.

- Helló Rachele! Látom, most nem fog világítani a bikinid amikor lemerülsz! – köszönt rá Rachele-re Cristiano.

- Nem szeretnék világítani! Okultam a nappaliból! – mosolygott Rachele, bár még mindig egy kicsit zavarban volt az eset miatt.

- Remek, akkor indulhatunk?

- Igen, de a többieket is kérdezd!

- A többiek nem velem jönnek. Luigi, a társam viszi őket.

- De azt mondtad két csoport lesz! – kezdett megrémülni Rachele attól, hogy kettesben naplementézzen a fiúval.

- Igen, ők a haladó csoport és te a kezdő. Mondtam, hogy ma elvállalom a kezdő csoportot. Luigi örült neki, mert általában a haladókat viszem én.

- Értem, hogy miért vállaltad el olyan lelkesen ma a kezdő csoportot – szólt oda Cristianohoz Luigi, és egy laza mozdulattal vállon verte.

- Akkor induljunk! – mondta sietve Cristiano, nehogy esetleg Rachele meggondolja magát esetleg.

Ahogy eveztek befelé a nap egyre közelebb került a horizonthoz és egyre sárgább lett a látóhatár.

- Üljünk le itt! – javasolta Cristiano.

- Nem evezni jöttünk? – kérdezte Rachele, miközben érezte, hogy szíve a torkában dobog.

- Ez a naplementéről szól és arról, hogy mennyivel szebb innen nézve, mint a partról. De, ha akarod állhatsz is!

- Nem, jó lesz inkább ülve.

Leültek és Cristiano áttette a lábát Rachele deszkájára, hogy a két sup ne távolodjon el egymástól. A sárga szín pirossá kezdett változni és a napkorong már csak félig látszódott.

- Van kedved egy szép piros naplementés képhez? Csinálok rólad szívesen. Hoztam a táskámban telefont – és már vette is elő a telefont a vízhatlan táskából, hogy készítsen Rachele számára egy gyönyörű, naplementés képet. – Ha akarod, akkor evezős képet is készíthetek, hogy csak a csinos körvonalaid látszódjanak.

- Nem, köszi. A körvonalakat hagyjuk. A képet pedig mutasd meg, mert ha szörnyű, akkor ki kell törölnöd.

- Rendben. Nos? – nyújtotta oda a telefont Cristiano.

- Nem rossz.

- Csináljunk egy közöset is!

- Ez is benne van a túraprogramban?

- Igen, de csak a kezdő csomag tartalmazza.

- Jó, de jó lett volna tudni a teljes csomag tartalmát indulás előtt.

- Mosolyogj, ne beszélj! – azzal készített pár képet egymás után magukról Cristiano háttérben a vörös napkoronggal. – Kész is! – nézett rá Rachele-re, aki szintén odafordult. Cristiano ekkor odahajolt Rachele-hez és lassan megcsókolta. Rachele nem tudott tisztán gondolkozni, örült a pillanatnak, de aztán pár másodperc múlva észhez tért és elhúzódott a fiútól.

- Ezt szabad? Mármint nem fognak érte megróni?

- De, akár ki is rúghatnak. Szóval légyszi ne mondd el senkinek, ha kimentünk.

- Értem, szóval az ingyenes túra fizetsége a csók és a titoktartás. én azt hiszem, hogy a jeges limonádé már kissé túlzás lenne! – próbált szemtelennek tűnni Rachele, bár nem igazán sikerült neki.

- Jó, rendben. Megegyeztünk. Nincs limonádé. De a találkozás a bárpultnál ezek alapján még áll.

- Jól kiforgatod a szavaimat. A barátnőim már ott vannak és csatlakozni fogok hozzájuk. Ha esetleg Te is ott leszel, akkor nem tudok mit tenni – azzal felállt a sup-ra és elkezdett evezni, hogy oldja a feszültséget, ami a csók miatt keletkezett Rachele-ben.

A partra érve Rachele odaadta a lapátot és gyorsan elköszönt Cristiano-tól.

- Akkor a pultnál! Ma este – mondta utána a férfi, de Rachele csak felemelte a kezét és intett a háta mögé miközben távolodott. Úgy érezte, most nagyon lazának tűnt, de igazából teljesen hatalmába kerítette az izgatottság és az öröm.

A lányok a parton suttogva visítottak, mikor odament hozzájuk.

- Láttuk ám mi volt! Le is fényképeztem, de alig látszik valami, mert már sötét volt és messze voltatok. De nézd, itt van. Két ülő alak a vízen épp csókolóznak!

- Jesszus ezt lehetett látni? Szegény srác, ebből még baja lehet. Nem kezdhet ki az ügyfelekkel!

- Na, menj szépen, öltözz föl rendesen egy randihoz.

- Nem randi lesz. Mivel csókot lopott, mondtam, hogy nem jár a limonádé. De tudja, hogy itt leszünk!

Azzal Rachele visszament a házikóhoz és lezuhanyozott, átöltözött, felvett egy csinos ruhát, finoman kisminkelte magát és magának se akarta bevallani, de izgatottan sietett a partra. A pultnál rögtön meglátta Cristiano-t, akin szintén látszott, hogy frissen jött a zuhany alól és az illata egyszerűen elkábította Rachele-t. Bár alig bírta ki, de a barátnőihez sétált, miközben odabiccentett Cristiano felé, aki mosolyogva fogadta az üdvözlést és hasonlóképpen viszonozta. Miután a pincér Rachele-től is felvette a rendelést, a lányok csevegni kezdtek. Pár perc múlva Cristiano állt meg Rachele mellett.

- Szia Rachele! Bemutatnál a barátnőidnek? – kérdezte udvariasan.

- Hogyne, ő itt Chiara és Guilia – mutatott a két lányra egymás után.

- Örülök hölgyek. Nem bánjátok, ha ideülök és meghívlak titeket egy italra?

- Köszi, de nem fogadunk el meghívást idegenektől – kezdte Chiara.

- Ezt nem fogja elfogadni! – vágott bele Rachele és rámosolygott a fiúra.

- Nem bizony, már ismerem a barátnőtöket, így nem vagyok idegen. Szóval, akkor én fizetek.

A társalgás kellemesen telt, megjelent Luigi is, akit Cristiano bemutatott a társaságnak.

- Nem lenne kedved sétálni egyet a csillagos ég alatt? – súgta a kérdést Cristiano Rachele fülébe. Rachele odakapta a fejét és bólintott. Felállt és mondta a többieknek, hogy elmennek sétálni, majd a háznál találkoznak. A másik két lány nem bírta ki vigyorgás nélkül.

Az égen nem voltak felhők, a csillagok százával világítottak az égbolton. A Hold még nem volt telihold, de már csak napok hiányoztak hozzá. Nem baj, gondolta Rachele, amíg itt lesz még nézheti a teliholdat Cristiano-val. Sétálás közben beszélgettek és a strand végén leültek egy padra.

- Meg se kérdeztem még, hogy mi a munkád, amikor nem béna csajokat viszel ki a nyílt vízre egy ingatag deszkán?

- Hát télen a hegyekben oktatok. Síelést és snowboard-ozást.

- Ez igazán mozgalmasan hangzik az én unalmas életemhez képest.

- Tudsz síelni?

- Miért, arra is beiratkozhatok? – mosolygott Rachele.

- Jó lenne. És egy éjszakai szánkózást tudnék bónuszként felajánlani.

- Köszi, majd meglátjuk – válaszolta Rachele. Látta, hogy Cristiano egyre közelebb hajol hozzá és érezte, hogy a szíve majd kiugrik a helyéről. A csók most nem csak érzéki, de hosszú is volt. Először felfedező, majd gyengéd, végül már egyre szenvedélyesebb. Rachele a csók után megborzongott.

- Fázol? – érdeklődött a borzongás miatt Cristiano.

- Kezdek, igen! – Cristiano átölelte a vállát és felajánlotta, hogy ugorjanak be hozzá egy felsőért, hogy nehogy megfázás legyen a sétából.

- Jó lenne egy felső, köszi. Majd holnap visszaadom este.

- Az jó ötlet, legalább biztosan találkozunk!

Elindultak és pár perces séta után, amit a hidegre való tekintettel ölelkezve tettek meg, megérkeztek Cristiano lakásához.

- Mondanám, hogy gyere be, de nincs túl nagy rend. Beszaladok és hozom a felsőt, ha nem bánod! – Rachele kicsit furcsálta a kérést, de azon felül, hogy meglepte, nagyon örült neki. Végre egy pasi, aki nem akar rögtön vele aludni. Cristiano beszaladt a házba és egy perc múlva már egy pulcsival a kezében jött kifelé. A házak a kempingnek ezen a részén mások voltak, mint Rachele-éknél. Nem egyformák, hanem mind különböző. Mintha az ember egy faluban járna és nem egy kempingben. Az úton a kemping másik végébe menet végig egymást ölelve mentek, pedig már Rachele sem fázott. A pulcsi meleg volt és ami a legfontosabb Rachele számára, a férfi illatát árasztotta. A lányok háza előtt Cristiano elengedte Rachele-t és szembe fordult vele. Két kezébe fogta a lány arcát és lassan magához húzta, hogy megcsókolja még egyszer. Rachele nagyon boldognak érezte magát. Nem akart gondolkozni azon, hogy vajon meddig tart majd ez a kapcsolat vagy mi értelme van belevágni, csak élvezte a pillanatot.

- Szia! Akkor holnap a strandon találkozunk! – mondta köszönésképp Cristiano.

- Jó éjt! Igen, látjuk egymást a parton és ha végeztél, átviszem a pulcsidat.

Azzal Rachele bement a lakásba.

 

     Rachele éjszaka nagyon nehezen tudott csak elaludni. Állandóan a nap eseményei és emlékképei jártak a fejében. aztán hajnalban az álmosság győzött és ő elaludt. A lányok szerencsére későn értek haza és mivel azt hitték, hogy ő már alszik, a másik szobában feküdtek le és aludtak.

- Jó regggggeeeelt Vietnááám! – kiáltotta el magát Chiara a szobában.

- Jesszusom, megőrültél? – kérdezte Rachele, miután levegőhöz jutott az ijedtségtől.

- Tudod mennyi az idő?

- Nem, nem tudom, de nem is érdekel.

- Mindjárt dél, és te még fel sem keltél – korholta mosolyogva Guilia.

- Akkor ma ügyelek az egészségemre és nem megyek napra olyan sokat – azzal fogta a párnáját és a fejére téve a fal felé fordult, hogy aludjon tovább.

- Nem alszunk, Donna! Mesélünk! Mi volt az éjjel?

- Semmi. Csak két csók és más semmi.

- Ezt nem adod be nekem.

- Hát akkor csalódnod kell! Ez a pasi nem olyan!

- Rendben, akkor mi a terv mára? Megpróbálod elcsábítani?

- Nem, ma dolgozik a parton, aztán ha végzett, visszaviszem a pulcsit, amit tegnap este kaptam kölcsön, mert fáztam.

- Jaaa, fáztál. 23 fok volt, de te fáztál. Micsoda véletlen. És felvitt a szobájába, de nem történt semmi. Értem. Ja, nem.

- Nem vitt fel, beszaladt és hozott egy pulcsit, aztán hazakísért.

     Rachele szeméből ennyi idő után kiment az álom. Felkelt, ivott egy kávét és elkészült a strandoláshoz. Lementek a partra, ahol a napszemüveg mögül állandóan a bódé környékét leste. Látta Cristiano-t elmenni evezni, aztán egy kajakos csoportot vitt ki, végül délután még kite-ozott valakivel. Nagyon élvezte, hogy hátradőlve legeltetheti a szemét a férfin, akivel este még találkozni tervez.

Naplemente előtt felmentek a partról, vacsoráztak és Rachele elkészült a randinak nem nevezett pulcsi visszaszolgáltatásra. Elindult az ösvényen, ahol előző este sétáltak. Már majdnem elért a férfi házához, amikor egy csinos nőt látott meg, aki sietve szedte a lábait Cristiano háza felé. Megállt és figyelni kezdte a nőt, aki vékony volt, magas és szép hosszú hajú. Az arcát nem látta teljesen, de az volt a benyomása, hogy szép volt. A nő bekopogott Cristiano ajtaján. Az ajtó kinyílt és a férfi állt az ajtóban. Rachele nem volt hallótávolságon belül, ezért csak azt látta, hogy a férfi nem engedi be, hanem beszél hozzá. Aztán körbenéz, mintha meg akarna győződni róla, hogy senki sem látja és kezével a nő felé nyúlt, hogy behívja. A nő bement. Rachele nagyon zaklatott lett. Egy percig gondolkozott, aztán úgy döntött, hogy ezt most itt gyorsan lezárja és odasietett halkan a házhoz, a pulcsit a veranda korlátjára tette és amilyen gyorsan a lába bírta, elszaladt.

     A lányok a parton voltak és valószínűleg nem is fognak túl korán hazaérni, ezért Rachele bement a szobába és megfogta a párnáját, befordult a fal felé és mérgesen nézte a fal repedéseit. Már régóta ott feküdt, amikor kopogtattak az ajtón. Csendben kiosont és kikukucskált az ablakon. Meglátta, hogy Cristiano áll az ajtóban. Úgy döntött, hogy inkább azt a stratégiát választja, hogy csendben marad és nem nyit ajtót, hogy higgye azt a férfi, hogy ő a barátnőivel mulat valahol éppen. Nagyon cikinek érezné, ha kiderülne, hogy a szobában búslakodik egy ilyen férfi miatt. Nem is értette, hogy gondolhatta, hogy majd pont egy ilyen jó pasi, aki nap mint nap bikinis nőkkel van együtt, majd pont ő lesz az, aki érdemes a szerelmére. Még jó, hogy nem telt el több idő és nem zúgott bele teljesen.

Három kopogássorozat után csend lett. Rachele újra hajnalig feküdt éberen az ágyban, de most nem volt akkora szerencséje. A lányok egyenesen az ő szobájába mentek érkezés után és nem hagyták békén, amíg be nem számolt az egész fejleményről. Vígasztalták, de megnyugtatni nem tudták. Reggel korán felkelt Rachele és kiment a teraszra, ahol az idős úr már olvasta az újságot. Próbált szépen mosolyogni és köszönt is egyet maga elé.

- Jó reggelt aranyos! Nem lenne kedve egy kávéhoz? Jöjjön át, most jött le épp egy adaggal.

- Köszönöm! – fogadta el Rachele, mert úgy érezte, most nagy szüksége van rá és nem érzett erőt magában, hogy főzzön egyet.

- Nem akartam hallgatózni és leskelődni sem, de valahogy átszűrődött a dolog – kezdett bele a mondanivalójába a bácsi. – Sok éve járok már ide és ismerem az itt dolgozó embereket. Tudom, hogy Cristiano és magácska között kialakulóban volt egy románc, ami most csúnyán véget ért.

Rachele nem értette, hogy a bácsi miért hozza ezt most föl, de nem szakította félbe, mert nem csak tiszteletből, de kíváncsiságból sem akarta félbeszakítani, amit ebből az öregemberből váltott ki az ő magánügye.

- Ne érezze tolakodásnak, nem az én dolgom, de szerintem valamit nagyon félreértett azzal a fiúval kapcsolatban! Szerintem jobb lenne, ha megbeszélné vele a dolgot. És kicsit erőltetné nála azt, hogy beszéljen a múltról. Nem szereti a témát, de ha valaki komolyan szeretne vele kapcsolatot létesíteni, akkor megérdemli, hogy elmeséljen neki mindent.

- Rendben, meghallgatom. És köszönöm, hogy elmondta nekem! – Rachele, bár kíváncsi volt, erőt vett magán és nem faggatta tovább az öreget. Mikor kissé kisimultabbnak érezte magát, felöltözött és lesétált a partra. A korai órában alig lézengett valaki a strandon, pláne a bódé környékén. Rachele messziről látta, hogy Cristiano egyedül áll a bódéban és épp valamit ír. Odasétált.

- Jó reggelt! – köszönt rá.

- Szia! Milyen volt az éjszaka? – nézett rá szomorú szemekkel Cristiano. Rachele meglepődött rajta, hogy ilyen mélabú is jól állhat valakinek.

- Rossz. Visszavittem a pulcsidat! Csak nem volt lehetőségem megköszönni!

- Nem, mert be se kopogtál és aztán nem találtalak sehol. Mintha elbújtál volna.

- Amikor nálad jártam, épp egy csinos hölgy vendéged érkezett, nem akartam zavarni – próbálta a témát a kényes részre terelni Rachele.

- De attól még kopoghattál volna, csak pár percet volt nálam. Megbeszéltük, amit akart és már ment is.

- Nem tudtam, hogy este megbeszéléseid vannak, legközelebb majd bekopogok.

- Jó. – felelte kurtán Cristiano.

- Értem – válaszolta Rachele és mivel nem volt ötlete, hogy hogyan tudná meg azt a bizonyos részletet, amit a bácsi mondott, ezért elindult az út irányába.

- Szeretnék mesélni neked valamit! – szólt utána a férfi.

Rachele nagyon megörült, mert már azt hitte elvesztette a férfit ilyen gyorsan és minden magyarázat nélkül.

- Voltam már nős – kezdett bele Cristiano. – És történt egy baleset. A feleségem egy kirándulás alkalmával meghalt. Leesett egy pallóról egy szakadék felett.

- Értem, sajnálom! – bár Rachele nem értette, hogy ezt miért meséli most el neki, de arra gondolt, talán van összefüggés eközött és amire a bácsi utalt a kávénál.

- Már régebben volt és sikerült elfogadnom a dolgot. Én akkor egy alapítványt hoztam létre, amelyik olyan embereknek nyújt segítséget, akik hasonló traumán estek át. Emiatt jönnek hozzám néha özvegyek beszélgetni. Néha randi előtt vagy akár utána. Nem tudják mit szabad vagy nem szabad érezniük egy ilyen dolog kapcsán.

Rachele érezte, hogy a torkát elszorítja a sírás. Nem tudott a férfira nézni. Egyrészt a lelkiismeret-furdalás, amiért egészen mást feltételezett az esti látogatás kapcsán, másrészt a részvét, amit érzett azért, mert elvesztette a feleségét. Egyben egy új érzést is érzett, tiszteletet, amiért ilyen formában segít a többi embernek, aki hasonló szituációba kerül.

- Ez nagyon szép dolog tőled! Igazán nagyszerű ember vagy! – mondta őszintén Rachele. Egy család érkezett a bódéhoz.

- Látlak ma este? – kérdezte még gyorsan Cristiano.

- Persze, jövök a naplementés evezéses kezdő csoportba. Ha te vezeted, akkor találkozunk. Ha nem, akkor meghívlak egy limonádéra! – mosolygott Rachele Cristiano-ra.

​

​

 Ozoróczy Viktória